A diabéteszes neuropátia egyike a cukorbetegség késői szövődményeinek és magába foglalja a különböző szövődményeit az úgynevezett szomatikus (perifériák) és/vagy autonóm idegrendszeri területeken.
A cukoralkoholból kivált anyagok (polyolok) lerakódása az idegmembránok mentén, cirkulációs zavarok az idegekben a kiserek funkciózavarai (mikroangiopátia) által, valamint az idegnövekedési faktorok változásait feltételezik kiváltó mechanizmusként.
A tisztázó vizsgálatok körében kell a neuropátia további formáit (túlzott alkoholfogyasztás, vitaminhiány, vírusos fertőzések, a kemoterápia következményei, nehézfém expozíció, további anyagcserebetegségek) meghatározni. Az 1-es és 2-es típusú cukorbetegek 30%-a érintett a diabéteszes neuropátiától, amely kockázatára az anyagcserekontroll általi rizikó, a diabétesz mellitus időtartama, a páciensek életkora, illetve egy hypertónia jelenléte (magas vérnyomás), egy zsíranyagcsere-zavar vagy további diabéteszes szövődmények (retinopátia, nefropátia), hatással vannak.
Egy 10éve tartó diabétesz után nagyjából a cukorbetegek fele egy diabéteszes neuropátia előjeleit mutatja fel. A diabéteszes neuropátia a páciensek számára észrevehetetlen (szubklinikai) lehet, de változatos megjelenésekkel is feltűnhet. A diabéteszes neuropátia fő típusai közé tartozik az úgynevezett perifériás szenzoros neuropátia és az autonóm neuropátia.
Perifériás szenzoros neuropátia
A perifériás szenzoros neuropátia, a neuropátiás esetek 80%-át teszi ki, a végtagokon idegi zavarokhoz vezet, jellemzően szimmetrikus, azaz kétoldalon lép fel, és gyakrabban az alsó végtagokra (lábak,lábfejek) vonatkozik. Jellemző a tünetek előrehaladása a lábujjak illetve a kezek területétől a lábszárig illetve az alkarig is (harisnya illetve kesztyű alakú).
Az érintett cukorbetegek paresztéziát (álérzékelés – az érzékszervek érzékelési zavara) éreznek (viszketés, bőrviszketés, perzselő fájdalom, különösen az éjszakai órákban), és működési hibát is kimutat (érintés-, fájdalom-, hő- és remegésérzés zavara, a lábizomzatot ellátó idegek funkciójának zavara, reflexek kiesése).
Rettegett következménye a diabéteszes neuropátiának a diabéteszes láb-szindróma, sérüléseket nem időben észlelik a fájdalomérzékelés zavarának következményeiként és ezek fertőzések által bonyolódhatnak.
A megfelelő információk a cukorbetegek képzési programjában, egy jó anyagcserekontroll és a rendszeres vizsgálat az orvos által, lényegesen hozzájárulnak egy diabéteszes láb-szindróma és komplikációinak elkerüléséhez.
Egyszerű vizsgálatok által, mint vibrációs érzés próbája hangvillával,a hideg-meleg-érzés és a megkülönböztethetőség az élestől és tompától, az orvos időben észlelheti az idegi funkciók zavarát, akkor is, ha a betegnek még nincsenek tipikus tünetei.
Autonóm neuropátia
Az autonóm diabéteszes neuropátia befolyással van az úgynevezett vegetatív idegrendszerre és a különböző szervrendszerek működési zavarához vezethet.
Ezek közé tartozik az alacsony vércukor érzékelésének zavara az ellenszabályozás kiesése alapján, a néma (fájdalommentes) szívinfarktus, a szívfrekvencia szabályozásának zavara, szívritmuszavar, a vérnyomás szabályozásának és a vérellátás zavara, zavart verejtékkiválasztás (száraz és sérülésre hajlamos bőr), a gyomor- és bélműködés korlátozása, zavart hólyagfunkció és merevedési zavar.
A diabéteszes neuropátia megelőzésében és terápiájában is az optimális vércukorbeállítás központi jelentőségű. A vérnyomás normalizálása szintén fontos.
Más kezelési lehetőségek a betegség tüneteire hatnak (fájdalomcsillapító gyógyszerek, beleértve görcsoldók). Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy az alfa-zsírsavas terápiának kedvező hatása van.
Fontos cél a veszélyeztetett cukorbetegek korai felismerése, különösen a diabéteszes láb fekélyeinek megelőzése.