Diabéteszes nefropátia (vesebetegség)

A cukorbetegek 30-40%-ánál idővel kifejlődik a diabéteszes vesebetegség (nefropátia) – a diabétesz mellitus egyik legfontosabb késői szövődménye. A vesekárok leggyakoribb oka a rosszul beállított vércukor – ez éppúgy vonatkozik az 1-es típusú cukorbetegekre, mint a 2-es típusban szenvedőkre.
 
A diabéteszes nefropátiának hosszú lappangási ideje van – átlagosan 10-15 év van a cukorbetegség diagnosztizálása és a vesebetegség kialakulása között.
 
 
A vizelet ellenőrzése megakadályozza a dialízist
A vesekárosodás legkorábbi jellemzője a mikroalbuminuria  (fehérjerészecskék a vizeletben) megjelenése. A magas vércukortükör által a vese nagy erei elmeszesednek, ugyanakkor a kiserek is károsodnak. Ezáltal a test fokozottan kiválasztja a fehérjéket a vizelettel – egy vizsgálattal ez megállapítható.
 
A korai felismerés és a megfelelő kezelés segít megelőzni a betegség előrehaladását és növeli a várható élettartamot.
 
 
Vizeletvizsgálat és határértékek
Vagy a spontán vizeletet vagy az éjszakai vizeletet vagy a 24órás vizeletet (legjobb) vizsgálni kell. Részben az albumin és a kreatin arányát is használják a mikroalbuminuria megállapításához.
 

• Ha az érték kevesebb, mint 1,111mmol/l, az albumin-szint normálisnak számít.
• Ha az albumin-szint 1,111-11,11mmol/l között van (mikroalbuminuria), kezdődő vesebetegséget jelez.
• 11,11mmol/l feletti érték (makroalbuminuria) előrehaladott diabéteszes vesemegbetegedést mutat.

A mikroalbuminuria akkor bizonyított, ha 2-4 héten belül legalább 2 pozitív eredmény jön létre. Hamis pozitív eredményeket találtak pl. akut lázas betegeknél, húgyúti fertőzéseknél, hyperglikémiánál, szívelégtelenségnél és fizikai terheléseket követően.
 
 
Évente egyszer lennie kell!
A mikroalbuminuria rendszeres szűrésének és az ebből származó következményeknek az 1-es és 2-es típusú cukorbetegeknél nagy jelentősége van. A mikroalbuminuriát ezért tekintik a 2-es típusú cukorbetegeknél az érelmeszesedési szövődmények (mindenekelőtt a szívinfarktus) kialakulásában a legfontosabb rizikófaktornak.
 
Megjegyzés: A cukorbetegeknél nem minden fehérjekiválasztás jelent automatikusan diabéteszes nefropátiát – a vesék ellenőrzése során több vizsgálatot is végre kell hajtani, mielőtt felállítjuk a végleges diagnózist.
 
 
HbA1c – t rendre utasítani
A diabéteszes nefropátia korai felismerése a mikroalbuminuria stádiumában azért olyan fontos, mert a megfelelő kezelés meg tudja akadályozni a betegség előrehaladását.
 
Más kockázati tényezők csökkentése, mint a magas vérnyomás, magas vérzsír vagy a dohányzás is csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulását, amelyek a leggyakoribb halálozási okok.
 
A nagy tanulmányok (DCCT; UKPDS) kimutatták, hogy egy intenzív diabéteszkezelés a HbA1c-szint süllyedésével, jelentősen csökkentette a mikrovaszkuláris komplikációkat (a kiserekre vonatkozóan), ezzel a diabéteszes nefropátia előfordulása és újra-kialakulása is csökkent. Ezért kell a HbA1c-szintnek 7,0-7,5% között maradni. A 8,0% feletti értékeknél a szövődmények rizikója már ugrásszerűen megnő.
 
 
Vérnyomáscsökkentés
A másik fontos terápiás pillére a nefropátia megelőzésének az optimális vérnyomásbeállítás. A szakmai társadalmak a cukorbetegeknél a 130/80mmHg alatti vérnyomást várják el, míg makroalbuminuria jelenlétében 125/75mmHg alattit. Bizonyos gyógyszerek (ACE-gátlók, az AT1-receptor blokkolók) a vérnyomáscsökkentés hatásától  függetlenül speciális vesevédő hatásúak, összehasonlítva más magas vérnyomásra adott gyógyszerekkel. Néha a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek kombinációja is alkalmazható annak érdekében, hogy elérjük a kívánt hatást.
 
Az előrehaladott veseelégtelenséggel küzdő cukorbetegeknél a dialízist korán kell kezdeni, különben szaporodnak az arterioszklerotikus érmegbetegedések és fertőzések alakulnak ki. A kombinált vese-hasnyálmirigy transzplantáció a kiválasztott betegek számára előnyt jelent.
 
 
Hogy lehet megelőzni?

• Optimális vércukorszint beállítás
• Magas vérnyomás és vérzsírok kezelése
• Nikotinról való lemondás
• Meglévő nefropátiánál: rendszeres ellenőrzések és vizsgálatok; az étrend fehérjetartalma legyen kevesebb, mint az összes energia 10%-a.

Összefoglalás
A vesekárosodás megelőzése és korai felismerése, valamint az optimális terápia jelentősen növeli az életminőséget és a várható élettartamot.